Par adalek a finnbugrisokhoz.
Szegény Budenz
Néhány szó a finnugristák harcra buzdító nyelvészeti vagdalkozásairól
Rédei Károly bécsi emeritus professzor úr legújabban már a nagyra
becsült Bécsi Naplón keresztül is harcot hirdet "a nyelvészeti
dilettantizmus ellen". Korábbi könyvét is új kiadásban jelentette meg
(ismét ?störténetünk kérdései címmel), de harcoló alakulatát ez évben
önkéntesekkel is kiegészítette: A Kapu cím? lapban (2004. március)
Bereczki Gábor, A Magyar Nemzet Magazinban el?bb Szende Tamás (2004.
március 27.), majd (2004. április 3:) Csúcs Sándor rántott kardot.
Mindannyian kiváló egyetemi tanárok.
De hát kik ellen indult ez a hadüzenet nélküli háború? Kik azok az
elvetemült dilettánsok, akik a hazai tudományos alvilágot alkotják a
vajákosokkal és az örökmozgót feltalálni vélt üt?döttekkel együtt? S
kik az ? segít?ik?
A Linzben él? mgr. Gauringer Tamás történelemtanár például, aki
megdöbbent? módon "meg akarja szabni a más jelleg? eredetkutatásokat"
s aki nemrég szólni merészelt a finnugor rokonság és származáselmélet
kizárólagossága miatt. Honnan vette a bátorságot Lauringer úr - és
"elvbarátai" - ehhez a gyalázathoz? S kire merészelt hivatkozni ez az
elvetemült történelemtanár? Bakay Konél régész-?störténészre; aki
ugyan korántsem rendelkezik annyi címmel és magas ranggal, mint Rédei
úr, de László Gyula régészprofesszor egyik legközelebbi tanítványa
volt, aki negyven esztendeje kutatja a magyarság ?störténetét.
De célkeresztben van a nemrég kitüntetett Végh Alpár Sándor is, aki
némi kételyét bátorkodott kifejezni a Hunfalvy-Budenz irányzatot
illet?en, utalva arra a tényre, hogy Joseph Budenzben magas fokon
izzott a magyargy?lölet.
Nem csekélya~odalommal töltik el az embert a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem professzorának, Csúcs Sándornak szavai is aki a mind a
Hunfalvi, Budenz, mind a Sajnovitcs, Gyarmathy kett?st, mind Reguly
Antalt illet?en elképeszt? tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot. De
nem sokkal magasabb színvonalú a génkutatásról írott néhány mondata
sem. Mindez nem volna olyan nagy baj, ha nem ilyen oktatásban
részesülnének az ott tanuló fiatalok-leányaink.
De térjünk vissza Rédei úrhoz, mert a hal esetében is a fej a
kiindulópont. A magyar és a finn nyelv rokonságát a vogullal, az
osztjákkal, illetve a volgai és a balti finn típusú nyelvekkel
szakember soha nem vonta kétségbe! A szörnyszülött finnugrizmus szó
nem azt jelenti, hogy a magyar és a finnségi nyelvek nyelvtanilag és
bizonyos (de nem nagyszámú!) szóegyezések alapján ne volnának
rokonságban egymással. Nem, professzor úr, kérem! Mi ezt soha és sehol
nem állítottuk, amint a sumer és a magyar nyelv azonosságát sem. Mi
annak a kételyünknek adtunk és adunk hangot, hogy a nyelvrokonság nem
úgy jött létre, ahogyan, ellentmondást nem t?r?en, tanítani és
sulykolni méltóztatják. A kikövetkeztetett úgynevezett uráli alapnyelv
és ?shaza, a kikövetkeztetett úgynevezett finnugor alapnyelv és
?shaza, a kikövetkeztetett ügynevezett ugor nyelv és ?shaza teóriáját
nem fogadjuk el, támaszkodván kit?n?ed képzett régi és mai
nyelvészekre (a római Angela Marcantonióra és az amszterdami Marácz
Lászlóra). Az az álláspontunk, az a feltevésünk, hogy a magyar egy
több ezer éves ?snyelv, amelyet már a Kr. e. els? évezredben sok ember
beszélt, s amely hatott a környez? (szomszédos) kis népek nyelvére
(mint közleked? nyelv, mint a lingua franca). A magyar nyelvet beszél?
emberek tehát nem "szakadtak ki" semmiféle "alapnyelvi vadász-halász
gy?jtöget? ?shaza" hatszáz szóval beszél? k?kori népességéb?l, és nem
bolyongtak ezredéveken át, mint kóbor vándorok, hanem hosszú id?n át
éltek Bels?-Ázsiától a délorosz sztyeppekig terjed? térségben,
mégpedig nagyobbrészt állandó temet?kkel rendelkez?, megtelepedett,
állattartó és föl-, elei is m?vel? életmódban, ahonnan azután a Kr. u.
IX. században tudatosan megtervezett rendben és nagy lélekszámmal
betelepedtek a Kárpát-medencébe. Az egyre gazdagodó régészeti anyagok
messzemen?en alátámasztják ezt a tudományos feltevést, míg a finnugor
származáselméletnek régészeti megalapozottsága teljesen önkényes és
bizonytalan. Minderre a finn régészek is rájöttek, és így ott is kezdi
talaját veszteni a hagyományos finnugor dogma.
Rédéi Károly és társai nagy élvezettel mossák össze a felkészületlen
álmodozókat a komoly szakemberekkel, azt gondolván, hogy ha állandóan
a maori, a kelta, az etruszk, a sumer stb. nyelvek és a magyar közötti
rokonság híveit gúnyolják, akkor eleget is tettek a tudományos
követelményeinek. Jótékonyan megfeledkezvén például az agyonsztárolt
Hunfalvy Pál egy id?ben er?sen fontolgatta a sumer-altáji- magyar
rokonságot (Bábel tornya. Budapesti Szemle, 1857), Otto Donner pedig
kifejezetten vallotta a sumer és a turáni nyelvek szoros kapcsolatát!
A magyar és sumer nyelv közötti szoros kapcsolatok tényét egyébként
Kramer a sumerológia egyik atyja sohasem "vonta vissza"!
Rédei úr engem "?störténeti tévelyg?nek" nevez, aki nem tudja
megkülönböztetni a sumert az akkádtól, ugyanakkor vaskos ?störténeti
monográfiáim közül (Történetünk régészeti forrásai, Az Árpádok
országa) egyet sem olvasott el. A Kapu 2004. februári számában
egyébként részletes választ adtunk Rédeinek a vádaskodásaira. ,
Most példaként csupán egy kérdéskört ragadok ki a magyar ?störténet és
a Habsburgok, illetve a németek viszonyát. Kivált azért választom ezt
a témakört, mert szinte mindenki (legutóbb a Magazinban Szende Tamás
és Csúcs Sándor) úgy állítja be, mintha alaptalan, durva rágalmazás
volna az a megállapítás, hogy a németek és a Habsburgok
magyarellenesek és magyargy?löl?k voltak évszázadokon keresztül, s
érdekük volt a magyarság önbizalmának megtépázása.
Csúcs Sándor tanár úr azt írja, hogy "nyelvünk finnugor rokonságát
tudományos módszerekkel... Sajnovics János és Gyarmathy Sámuel
bizonyította be (sic!) 1770- ben, illetve 1791 ben". Több mint
meglep?, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jeles tanára ilyen
mondatot le mer írni, mivel J E. Fischer 1768-ban megjelent Sibirische
Geschichte cím? könyvében mutatta ki el?ször a magyarral rokon
nyelveket, s az ? szójegyzéke alapján fejtette ki téziseit A. L.
Schlözer 1770-ben (Probe russischer Annalen) és 1771-ben (Allgemeine
nordische Geschichte), s ugyancsak Schlözer vette rá Hell Miksát, ?
pedig Sajnovics Jánost, majd kés?bb hasonlóképpen Gyarmathy Sámuelt is
Schlözer noszogatta a finnugor nyelvek összehasonlító
tanulmányozására. Hell Miksa Erasmus Frölich, Johannes Scheffer és
Joseph Franz útmutatásait követte, s így Magyarországon lényegé'ben ?
indította el a magyar-finn rokonítást (Nyelvtudományi Közlemények,
85/1983, 297-303). Ezek tények. Arról nem is szólva, hogy Sajnovics
János a mai finnugristák által súlyosan elítélt szóhasonlítgatások
révén jutott (sokszor elképeszt?) következtetésekre.
Schlözer hírhedt magyargy?lölete kortársai el?tt is közismert volt.
Nézetei között szerepelt, hogy a magyaroknak nincs saját történelmük,
és nincs helyük Európa f? népei között, s?t nincs joguk nemhogy
Erdélyre, de Magyarországra sem!
II. József magyar király ( 1780-1790) rendeletben tiltotta meg a
magyar oknyomozó történelem tanítását, s az anyja, Mária Terézia is
azért ragaszkodott Magyarországon a latin nyelv hivatalos nyelvként
való megtartásához, jóllehet Európában ez már er?sen idejétmúlt volt,
mert a magyar nyelv visszaszorítását birodalmi érdeknek tekintették.
Ráth Mátyás gy?ri evangélikus lelkész 1788-ban mindezt meg is írta
(Staatsanzeiger, 12. szám) az Ueber die Ausrottung der ungarischen
Sprache cím? cikkében.
A németek körében (Franz von Löher, Rudolf Heinze, Eduard Glatz,
Herder, Wattenbach stb.) általános vélemény volt, hogy Magyarországot
a németek és szlávok varázsolták virágzó országgá, a magyar föld
minden értékét a németeknek köszönhetjük, a magyarságnak nincs is
egyéb szerepe, mint el?készíteni a németek tömeges letelepedését a
Kárpát-medencében. Paul de Lagerde szerint a magyar nép csak arra jó,
hogy csontjaival kövezze ki a németség számára a történelem
országútját.
L Lipói magyar király (1657-1705) egy ízben azt mondotta: "az ereimet
nyittatnám fel, ha tudnám, azokban egyetlen csepp vér találtatik,
amely a magyaroknak kedvez?!"
S vessünk egy pillantást ]oseph Budenzre és Hunsdorfer-Hunfalvi Pálra,
hiszen mind Rédei, mind Szende, mind Csúcs tanár úr nagy hévvel
védelmezi e két kiváló tudóst, kijelentvén: politikai sugalmazást
meger?sít?-adataink nincsenek. Igen szomorú és sajnálatos, hogy ~ az
egyetemi ifjúságot évtizedek óta oktató tanárok a legelemibb
nyelvészeti szakirodalmat sem igen olvasgatják, egyébként nem
kerülhette volna el a figyelmüket Hajdú Péter Budenz- problémák cím?
tanulmánya (Nyelvtudományi Közlemények, 89/1987-1988, 125-165),
amelyb?l egyértelm?en kit?nik, hogy Joseph Budenz nem volt ~, magyar
hazafi, nem tett a magyar nemzetért semmit az
elnyomatás éveiben, s?t a finnugrista köréhez tartozó Barna Ferdinánd
is ezt írta róla:
"Megvetette minden magyar barátját, arra késztette ?ket, hogy németül
beszéljenek vele; szorgalmasan látogatta a német színházat, a magyar
néppel ellenséges német nyelv? újságokat olvasta, a magyar akadémiai
üléseket megzavarta stb.
Szegény Budenz!" Annak ellenére, hogy 25 éves korára a Magyar Akadémia
levelez? tagja lett Schedel (ToldyJ Ferenc és Hunfalvy jóvoltából,
kifejezetten utálta Magyarországot. A. Alquist finn nyelvésznek ezt
írta 1870-ben: "Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha
olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet
nyelvének kutatása!" Harminchat évesen egyetemi professzor lehetett, s
ezt azzal hálálta meg, hogy idegen akcentussal, rosszul adott el?,
gy?lölettel teli acsarkodással gyalázta Vámbéri Ármint (bizony, Csúcs
tanár úr!). Kérdezhetik: vannak-e bizonyítékaink? Vannak, s nem is
akármilyenek.
Hunfalvy Pállal kapcsolatban is persze, aki Kossuth ellenfeleihez, az
úgynevezett békepárthoz tartozott, a Habsburgokkal való kiegyezés híve
volt, nem bujdosott, és-nem kapott kegyelmet, mert elítélve sem volt
soha. Hunfalvyt már 1850-ben osztrák titkos ügynöknek nevezték, s ez
annyira beleivódott a közvéleménybe, hogy Hunfalvy még 1883-ban is
nyilatkozott róla: ".., tudatá velem egy igen tekintélyes akadémiai
tag.. , hogy engem az osztrák kormány azért vesztegetett meg, hogy a
magyar nemzet hitelét a finn rokonság hirdetésével lerontsam."
Paul Hunsdörfer 17 éves koráig egy szót sem tudott magyarul, kés?bb
pedig zsarnoki természete vezérelte m?ködésében. Domokos Péter
Szkíthiától Lapponiáig cím? könyvében valós képet festett
Hunsdorfer-Hunfalvyról és Schedel-Toldyról ( 107, oldal).
Az utóbbi az elnyomatás els? évében (1850) szinte egyedüli döntnök
volt az Akadémián. Hunfalvyt is ? neveztette ki, aki viszont mihelyt
hatalomhoz jutott, behívta az országba Budenzet, kiütötte KáIlay
Ferencet, és Regoly Antal eredményeit mint saját megfejtéseit mutatta
be akadémiai székfoglaló el?adásában!
Budenzcel és Hunfalvy Pállal, Sajnoviccsal és Gyarmathyval szemben a
magyar nyelvtudomány és a tudományos élet hangadói "nagy megértést"
tanúsítanak, jóllehet eredményeiknek zöme használhatatlan, egykori
módszereik túlnyomó része tudománytalan.
Ám a legcsekélyebb megértést sem tanúsítják azokkal a szaktársaikkal
szemben, akik felemelik szavukat az elavult dogmák ellen.
Ezért merészeli Rédei úr kigúnyolni az amszterdami egyetem kit?n?
nyelvészét, Marácz Lászlót, ezért merészeli Bakró- Nagy Marianne
dühödten dilettánsnak nevezni a nemzetközileg elismert olasz
nyelvészt, Angela Marcantoniót, s ezért gázolnak bele mások emberi
méltóságába, mint tette Rédei Károly sokunkkal. Ha van "tudományos
alvilág", nagyon is lehetséges, hogy éppen a hivatalos
kinyilatkoztatók és vagdalkozók a maffiavezérek.